Vannak apró mozaikok, amik valami különös oknál fogva élethosszig kísérnek, pedig a létrejöttükkor talán nincs is egy átfutó mosolynál nagyobb jelentőségük. Liguria; Sanremo.
Itt kezdődött…
Mintegy 11 évvel ezelőtt : Klasszikus olasz piazza, annyi zsivallyal, fénnyel, tengerillattal, amennyinek csak átjárhatóvá teszi magát az ember.
Egy idősödő úriemberen felejtettem a tekintetem, figyeltem, ahogy kávézik. Maga volt az elegancia, ahogy azt az finom kis csészét fogta a kezében. Minden eredeti és lényeges volt ebben a pillanatban; a kávé, a mozdulat, az erek vonalai a kézfején. Köré képzeltem a történetet, a baristát, aki ekkora élményt, rituálét teremt egy ilyen aprócska itallal…
Mire hazatértem, már világos volt minden:
A vágy, ami akkor éledt fel bennem, a mai napig hajt a mindennapjaimban.
Minden nap olyan élményt szeretnék adni, mint amit megéltem ott a piazzán, 2007-ben.